Angyal

Fáradt nyári estén egy angyal repült át életem egén,

ki anyám, arcát, mosolyát, viselte.

Reptében hátraforult,

rám  nézett,

megrázta csillagköpenyét

és már szárnyalt is tovább.

Fontos dolga van.   -Gondoltam.

Egy  halandóra hogyan  nincs   ideje egy örökkévalónak?!

*****************************************

Reggel  tiszta fejjel , könnyű szívvel  ébredtem.

Lelkemben egy új csillag ragyog.

Újra hallom anyám szíve dobbanását.

Istenképek

 

Istenképen nem ikonokat, vallásos témájú  művészi alkotásokat értünk. Valláslélektani fogalom,  a tudatunkban Istenről élő képet értjük alatta.

Ismereteleméleti tény, hogy a világ nem ismerehető meg önmagában, úgy ahogy létezik.    Egyes állatok látása, hallása, szaglása sokkal kifinomultabbb mint az emberé. A kutya hallja amit mi még vagy már nem hallunk,  a sas észreveszi  a szántóföldön a szürke pockot, akár 50-100 méter magasságból is.

A görög filozófusok, az anyagot oszthatatlan részecskékből állónak képzelték el, atmonak nevezve őket. Mára már  túlhaladott ismeretté vált.   Mégis tudatában vagunk, hogy a valóság megismerhető.  Nem esünk az agnoszticizmus és a szkepticizmus csapdájába, és nem hisszük azt,  hogy minden csak látszat.

Szent  Pál is megérzett valamit, a töredékességből: “Megismerésünk még csak töredékes. ” (1Kor 13. )

Az Újszövetség istenképe magasabban van, mint ég a földtől: Összehasonlításul nézzük meg Illés próféta látomását a királyok 1 könyvéből: “Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 12A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. 13Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?” ( 1Kir 19,11). A szentírási könyv irója úgy vélte Isten nem volt jeleen a félelmetes természeti erőkben. 

Nézzük meg Péter és Jézus vizenjárásának a történetét Máté evangéliumából:   “A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. 26Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak:” (Mt 14, 22). Az Újszövetségben Isten jelen van a viharos természeti erőkben is. 

 

 

LEKÉSETT RANDEVÚ

A fagyos téli  hajnalokban nincs semmi rendkívüli. Minden nap, ugyanolyan: Sötét és hideg.  Hó, jég, eső, vagy a ritkaságnak számító gyér napsütés  módosítják komor hangulatomat, de lényegében nem változtatják meg. Ahogy  a kutyából nem lesz szalonna,  a semmiből nem lesz valami, egy  téli hajnalon sem tudok  lelkendezve kilépni lakásom komfortos melegéből.  Gondoltam egy január végi  reggelen, miközben reggeli tejeskávémat kortyoltam  a konyhaasztalnál, indulásra készen.

Félhomályban sejtelemes alakokat rajzol a fagy az út szélére az ellapátolt  hóból.  A hideg összerántja arcomon a bőrt, bakancsom alatt csikorogva törnek össze a jégkockák. Ha akarnék se  tudnék észrevétlenül elosonni az ablakok alatt. Sok lakásban már  égnek a villanyok, az  trehányul elhúzott sötétítőfüggönyökön át itt – ott egy egy árnyékot látok kirajzolódni. A kukkolás nem szokásom.  A természet ősi ösztöne fordítja a fény felé figyelmemet.  Az evolúciós elmélet hirdetői szerint, ez reflex védte és védi ma is,  az embert a  veszélytől.  Nem tartozom táborukba, de igazat adok nekik.

Mintha valaki megfogná kesztyűs kezemet. Riadtan kapom fel a fejem, és már látom is: Egy szőke, göndör hajú lány suhan el mellettem, szeme  forró szikrákat szó felém, nem szól, csak néz. Néz, de nem  innét, hanem egy  másik világból.  Szemét rám szegezi, miközben halad el mellettem. Nem tart lépést velem.  Piros prémgalléros kabátja szárnyként lobog rajta, keze éppen hogy hozzáér az enyémhez.  Lábam földbe gyökerezik,  légzésem eláll, megdermedek az élménytől.  Szemeim úgy  pásztázzák angyali testét,  miként az kém – műhold az épülő atomerőművet.

Merengésemből a légszomj ébreszt fel.  nem tudom mióta nem vettem levegőt. Ezt is az evolúcióra fogod ugye? – kacag bennem a  kisördög.  Megbabonázott.  Persze, hogy megbabonázott. Mindenkiben Őt látom.

Mennem kellene.  Már előttem jár vagy húsz méterre. Igyekszem utolérni. Megelégedéssel nyugtázom, hogy befordult balra a jelzőlámpás saroknál. Ő is a vasútállomás felé tart.

Már le is libbent a félig nyitva hagyott ajtón.  Látom amint odalép a jegykiadó ablakához. Odaértem én is. Az ajtó olajozottan nyílik, mégis nyikorog. A váróterem falai sárgás- barnák. Dohány és kipufogógáz.   Dízelmozdonyok járnak ezen a vonalon. emlékeimben felidézem gyerekkoromat, mikor hosszú perceken át néztem az üresjáratban dübörgő gépeket.   Az egyik hangja barátságos volt, a másiké ijesztő. Volt amelyik nevetségesen csikorgott.

Szöszi már megy is ki a peronra. Mindjárt megyek én is…. csak megveszem a jegyet.

De nem is ide indultam…  Mit keresek én itt?  Normális vagyok?  Valóban megbabonáztak?

-Jóreggelt kívánok.  – Mondom a jegypénztárosnak. Egy  menettérti jegyet szeretnék…  a végállomásig.  Együtt akarok utazni vele. ahova az a hölgy váltott. Bököm ki zavaromban.

A kiadó tágra nyílt szemekkel néz rám tanácstalanul.

Én oda nem tudok magának adni.  Az  a vonat már elment.

Elment? De csak megy másik  a közeljövőben nem? Akkor a végállomásig kérek egy menettértit.

Minden jegyünk a végállomásig érvényes. De menettérti jegy nincs. Visszafelé nem közlekednek vonatok.

Fiatalember! Az a vonat  már elment. Arra nem tud felszállni, már csak egy másikra. Induljon el, hátha találkozik vele, máshol, vagy….

Az időt nem lehet se megállítani, se visszafordítani. Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Nincs új a Nap alatt.

A FOLYTONOS VÁLTOZÁS MÖGÖTT CSAK SEJTÜK A LÉTÉT ANNAK  A VALÓSÁGNAK, AMI NEM VÁLTOZIK.

NAPI ELMÉLKEDÉS

“Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.  

Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.” (Péld 5,6)

**********************************************************************************************

Egyedül Isten ismer téged teljes valóságában és mélységében. Szeret, és az üdvösségedet akarja. Még akkor is, ha nem látod tisztán hová sodornak életeted eseményei, amikor  inkább  a saját akaratod szerint élnél, mint az Ő akarata szerint.  tanulj meg ISenben jobban bízni mint saját  magadban.  Mert ha te nem is érted mi történik veled, Isten  biztosan érti és ha megengedi, hogy megtörténjen, akkor  valami célja van vele.

„Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!”
Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában.
Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád. (Zsolt 52, 9-11)

 

Vigasz a vigasztalanságban

Audio Biblia:

<iframe src=”http://html5radio.svnlabs.com/html5icecast.php?radiolink=http://88.151.98.17:8888/live.m3u&radiotype=icecast&bcolor=000000&image=shoutcast-icecast-html5-player-player.jpg&facebook=http://www.facebook.com/spiritgym&twitter=&title=Radio Player&artist=Radio Artist” frameborder=”0″ marginheight=”0″ marginwidth=”0″ scrolling=”no” width=”367″ height=”227″></iframe>

Amikor lehetőségeink ajtajai  egyre csak bezárulnak, elfog a szorongás, kétségbe esünk. 

Vigasztaló gondolat ITT: