Mennybemenetel

<p>A  felkelő Nap még nem adta vissza a természetnek a színeit. Minden szürke volt , kivéve a kék különböző árnyalataival leöntött eget. Az esthajnalcsillag   utolsó mohikánként még hősiesen  őrködött  nyugati égbolton,  de a keleti horizont sötétvörös lángolásából  tudta,  percei meg vannak számlálva. </p>

Látta a tíz apostolt   A tíz apostol csendben  menetelni   Kána és a Tábor hegy közötti úton.   Néha beszélgetésükből is elcsípett néhány foszlányt,  a varjúfiókát harsány kiabálása miatt.

-Mi lesz, ha mégsem lesz ott?

– Mit beszélsz? Eddig mindig úgy volt ahogy megmondta.

– Tudom, csak még mindig nem fogom fel.

– Ne képzelődj!

Jézus feltámadásáról  folyt  a párbeszéd.  A tanítványok tábora  megosztottá vált. Akik  baráti kapcsolatban voltak valamelyik apostollal, hitték, a Jézus feltámadásról szóló  beszámolókat.  A személyes kapcsolat ereje pótolhatatlan volt hitbeli kérdésekben is és képes volt felülírni az egyetemes emberi tapasztalat erejét is. De akik csak hallomásból értesültek feltámadásáról,   azt hitték tréfát űznek velük.  Párat meg tudtak nyerni, de voltak akik hevesen tiltakoztak, sőt kikérték maguknak, hogy bolondnak nézik őket, hogy  ilyen képtelen mesével akarják őket megeteti.

 

Az apostolok az utolsó lépéseken is megtették. Szemben velük,  látszott a szent hegynek,  a Hermonnak  a  havas csúcsa, amelyet Mózes jelölt ki északi határként  népének, és Dán törzse telepedett le a lábainál.

Oldalra fordulva meglátták Őt is.  Csendben barátságos mosollyal  magához intette őket.

–   Gyertek közelebb. Egyetek és igyatok valamit.

Egy malomkő méretű követ láttak  a Feltámadott  mögött,  rajta kenyeret, halat, salátát, bort, kecskesajtot, olajbogyót,  a távolban pedig egy forrás  csörgedezett.

–  Uram, hogyan kerültél ide és ki segített neked?  mi magunkat is alig bírtuk felvonszolni.  És ez a forrás.  Amikor utoljára itt jártunk még nem  volt itt. Fakadt ki Péter.

– Simon! Gondolkodj egy kicsit…  fogyassz inkább. Nagy út áll még előttetek, szükségetek lesz az erőre.  Menjetek  tovább Jeruzsálembe.  Maradjatok a városban, amíg  az Vigasztaló el nem tölt bementeket.  Érezni fogjátok az erőt, akkor már bátrak lesztek, és érteni fogtok mindent.  Hirdessétek, feltámadásom hírét,  gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, bocsássatok meg bűnöket.  Adjatok át minden tanítást, amit tőlem hallottatok. Ne féljetek a főpapoktól és társulatuktól. Lelketek felett nincs hatalmuk.  Követni fogtok engem a  megdicsőülés útján.

– Úgy mondod ezt, mint egy végrendelkezést. Szólalt meg János.

– Igen, mert az is.  Többé nem láttok engem. De veletek maradok.  Ne féljetek.

János értetlenül nézett Jézusra. Szeme elfátyolosodott, Jézus hozzá lépett, átölte vállát és magához  barátian magához ölelte.

–  Az én küldetésem befejeződött. A tiéd még csak most kezdődik. Nem végleg válunk el, találkozni fogunk.

Jézus ismét tanítványaihoz fordult:  Nevetek fennmarad az idők végezetéig az enyémmel együtt.  De ne ezért fáradozzatok, és dolgozzatok, hanem Atyám dicsőségéért.

– Uram,  nem mehetsz  még. Tamás ! Megint nincs itt. Megint balhét  fog rendezni.

–  Tudom Péter.  A földi ügyek  intézése már a te feladatod.

– Ezért szólok neked Uram!

– Ne  ülj fordítva a lovon  Péter.  Neked kell megoldanod. Érted?

– Rendben Uram. Tedd amit tenned kell.

Egyre  erősödő  morajlás törte meg a csendet.  Akik a  hang  irányába fordultak, meglátták méltóságteljesen ereszkedni a négy arab telivér húzta aranyszeket, melyről a visszatükröződő Nap fénye  bevilágította az egész vidéket.  A bakon  egy angyal ült, szeme parázsból volt,  hosszú haja  tűzlángokból, ruhája  gyémánfehéren ragyogott,  vérvörös csipke szegélyezte.    A táltosok patái már földet értek,  és egyre lassabban poroszkálva megálltak Jézus mellett.

Eljött a búcsúzás órája. Jézus odalépett mindegyikükhöz külön külön, magához ölelte őket, és fejükre téve a kezét megáldotta mindegyiküket.

Elmegyek, amint mondtam.  Isten veletek. Shalom!

Jézus  odalépett hintóhoz, felült az angyal mellé.    Az apostolok akkor vették észre, a   hintó   csak messziről látszott úgy mintha aranyból lenne. Közönséges gerendákból volt    összetákolva,   durva szegekkel, itt – ott vérfolyásokkal , a kerekei pedig töviskoszorúk voltak.  Oldalán egy tábla, INRI felirattal.  Az égi szekér meglódult, és rövid nekifutás után felemelkedett az égbe és újra  uralta az eget a aranyszínű ragyogásával.

A tíz apostol csak állt  és szemével követte a szekér útját, ami egyre kisebbé és kisebbé vált,  de ragyogása nem  csillapodott.  Észre sem vették, hogy valaki ott liheg mellettük. Tamás volt az.

–  Megint lemaradtam. És dühösen markolta ruhája szegélyét.

Napi elmélkedés 2015. 09.10.

A lelki élet útján járó ember nemcsak Istennel  találkozik, hanem a Sátánnal is. Nem  Isten gyengesége, hanem éppen ereje miatt.  Szt. Márk evangéliuma írja :”A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse a Sátán” (1,12)   Jézus sikeresen legyőzi a kísértéseket, és a történet ‘Happy End’ -el végződik: Angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Aki elég bátor és szembe mer nézni a Kísértéssel, az előbb utóbb egy jobb  és szebb világot ismer meg, mint amiben azt megelőzően élt. Fontos a sorrend:  Első a Sátán, második az angyal.

Aki nem tapasztalja meg a bűn mélységét és gonoszságát, abban sohasem fog  felébredni a vágy egy igazabb és szebb világ után.

A létezés hálójában

pillangó
A káosz-elmélet népszerűsítői emlegetnek,  miszerint egy pillangó San Franciscóban megrebegteti a szárnyait, melynek következtében Japánon tornádó söpör végig. Ezt igaznak tartani enyhe túlzás, de mégis tudatában kell lennünk annak, hogy   vannak kiszámíthatatlan események az életünkben.

Életünk során találkozunk különböző emberekkel,  benyomásokkal, élményekkel, érzések ébrednek fel szívünk mélyén egyik pillanatról a másikra.  Hitünk szerint az élet eseményei mögött is jelen van Isten. Ő vezet minket, életünk eseményei által. Ezeken  keresztül megtapasztalni Őt egészen más élmény, mint  a fotelben kényelmesen ülve olvasnia  könyvtárszobában megírt dogmatikakönyvet. Előbbi sokkal elevenebb és intenzívebb  érzés,  másrészt elvezet bennünket ahhoz a felismeréshez,hogy nincs hiábavaló idő, értelmetlen fáradozás, nincs  halál. Az események mögött ott áll Isten, hogy megáldjon és találkozzon veled.

isten_kezeben

 

Tekints vissza életed  egy nehéz eseményére.  Hogyan látod most azt? gondolkodj el rajta,   hogyan változtatott meg téged Isten?

ÖRÖM AZ ISTENBEN

Isten azt a tiszta és hamisítatlan öröemet adja az embernek, amit senki és semmi nem képes megadni.  Ez az öröm nem azonos azzal az életérzéssel, amit a profán nyelvhasználatban jó hangulatnak, – közérzetnek nevezünk.

Az  Isetn öröme nem a külső körülmények függvénye. Az Apcsel 16 fejezete beszámol Szt. Pál apostol  és Szilás öröméről, akik a börtönben zsoltár imádkoztak és énekeltek, mindezeket az után, hogy  bottal verték  őket.  Jeremiás próféta, anép minden hűtlensége ellenére  is talál okot a reményre és a bizakodásra, mert az Isten végtelenül jó és szeret. (Jer 3,20-24).

A magány, szomorúság, elkeseredettség óráiban  enged,, hogy feltörjön szívedből Isten öröme és vígasztalása, mert nem a csüggedtség, hanem az öröm és a józanság lelkületét kaptuk Istentől. (2Tim  1,7)

AZ ISTEN TISZTELETE

  1. Chesterton írja: „ A természet által okozott kereszt és krízis előbb utóbb kiábrándítja az embert az hamis imádatából, a természet imádata természetellenes. Az ember, ha nem tud imádkozni  reményvesztetté válik, ha nem tud térdelni érzéketlenné lesz. ” (Az örökkévaló ember)

„Szeresd uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből.”(Mt 5, 25). Az ember természete és méltósága is azt kívánja, hogy csak egy nála magasabb tökéletesebb  létezőnek vesse alá magát.  Nem rendelheti alá magát az ember istennek képzelt állatoknak, vagyont, embereket, még magának a természetnek sem.  Mindegyik létezik ugyan, de egyedül csak az ember tudja azt, hogy létezik. Csak az embernek van öntudata és ezzel kiemelkedik a teremtett világ rendjéből.

Az Isten tiszteletében a ő kezeibe helyezzük magunkat, elismerjük őt vezetőnknek. Az Isten tisztelete válasz az Ő megelőlegezett szeretetére. Az egyetlen hozzánk méltó  kapcsolat az amire Ő hív mg minket.

EGYHÁZ és POLITIKA

Ferenc pápa megható sorokat ír a politikusokról,  a politikáról….

“Kérem Istent, hogy gyarapítsa azon politikusok számát, akik képesek a hiteles párbeszédre, amely hatékonyan szól arról, miként lehet gyökerében orvosolni világunk bajait, és nem csak a látszat szintjén! Az annyira befeketedett politika magasrendű hivatás, a szeretet egyik legértékesebb formája, mert a közjót szolgálja. (…) Kérem az Urat, ajándékozzon nekünk több olyan politikust, akik valóban a szívükön viselik a társadalmat, a népet, a szegények életét. (…) És miért ne fordulhatnánk Istenhez, hogy terveket sugalljon nekik? Meggyőződésem, hogy a transzcendenciára nyitottan kialakítható egy újfajta politikai és gazdasági mentalitás, amely segíthet legyőzni a gazdaság és a társadalmi közjó abszolút szembenállását.” (Ferenc pápa, Evangelii gaudium, SZIT, 2014, 205. pont)

Ha irreális álomnak tűnik is a vágyunk, hogy a keresztény értékek fényében intézzék közös ügyeinket,  a szolidaritás  aválasztók iránt joggal várható el tőlük.

A szentatya buzdításra imádkozzunk értük!

A MAGÁNY

solitude

A kor embere nemcsak a csendtől, a magánytól is irtózik.   Valami kimondhatatlan sóvárgás van bennük egy másik ember iránt: talán szüleinkkel történt    első tudatos találkozásunk  emléke mozdul meg bennünk, amit még  csecsemőkorban éltünk át,  vagy első szerelmünkkel töltött boldog percek emléke éled újra bennünk. Az  Énekek Éneke  gyönyörű képekkel fejezi ki a vőlegény és a menyasszony egymás utáni vágyakozását.  Mégis elkerülhetetlen a magány.  Jézus negyven napot töltött a pusztában,   majd küldetése alatt is többször elvonult magányos helyekre.

A MAGÁNY részletei…